A magyar mediterrán kert és a valóság

Egy építészeti díjátadóról készült hírben látott fotó adta az ötletet néhány napja, hogy írjak végre a magyar mediterrán kertstílusról, amit itthon szinte minden elemében félreértettünk az elmúlt 30 évben, mióta ránk tört ez a nagy szabadság.

Előre szólok: a cím irónia. Ennek ellenére lesznek a cikkben valóban szép, mediterrán kertek, ide is teszek egyet rögtön, ha máris unod az olvasást:

Egy mai mediterrán ház és kertje Madrid mellett. Az erősen szárazságtűrő, örökzöldek törpecserjék mellett éppen virágzó lágyszárúakból és egyéb örökzöld évelőkből komponálták össze a kert ezen részét. Fotó: urquijokastner.com

A napokban adták át az Octogon magazin Év homlokzata díjait, öt kategóriában hirdettek győztest. Érdemes megnézi őket, tényleg szépek. A szakmai értékelésen túl internetes közönségszavazást is tartottak, amin az év családi házára lehetett szavazni. A győztes egy mediterrán stílusú ház lett (az 5 kategória győztesének bemutatása után következik a cikkben). A fotón látható a hozzá illő, “magyar mediterrán” kert is, ez bökte ki a szemem és inspirált némi digitális firkálásra.

De nem is az a kert a lényeg, az csak az ötletet adta. Mutatok helyette egyéb, sajnos tipikusnak mondható, itthoni “mediterrán” kerteket.

A magyar mediterrán kertek jellemzői: leander műanyag edényben, egymás mellé dobált terméskövek néhány évelővel, sziklakert szikla nélkül, kipusztult növényzettel, vagy egyszerűen csak tök üresen, oldalt tujasorral. Valódi kertnek nyoma sincs. Fotók: pinterest.com

Amennyire vissza tudok emlékezni, a ’90-es évek végén robbantak be vagy legalább is terjedtek el nálunk az alacsony dőlésszögű tetővel készült, kúpcserepes, vidám mediterrán színekben pompázó, terméskő berakásos részletekkel díszített családi házak. Szűz területen, vagyis egy teljesen új településrészen semmi bajom velük, amikor viszont egy régi, csaknem egységes utcaképbe biggyesztenek oda egy ilyen mediterrán csodát, olyankor azért morgok a bajszom alatt.

Visszatérve a közönségszavazást nyert épület kertjére, leírom nektek, mit látni:

Az előkertet okosan megoldották, térkőtenger és pont. Oldalt körben leyland ciprus, ami nagyon praktikus a szomszéd elszeparálására, bár sajnos a közvetlen mellette épület házak emeleti bámészkodóit már nehéz kivédeni vele. Ahhoz fel kell engedni a sövényt 4-5-6 méter magasra, de annak a fenntartása, nyírása már embert (illetve kertészt) próbáló feladat. A közvetlen elszeparálást viszont tényleg segíti.

Ezen túl van egy kis cserepes pálma a bejárat mellett, egy formára erőszakolt alakcserje kicsit távolabb, bent a járda mellett néhány gömb örökzöld hófehér kavicságyban, és egy – feltehetően cseréppel együtt a földbe süllyesztett – pálma a gyep közepén, és ennyi.

Van még fehér murva az utcán, és belóg a képbe egy gömb szivarfa lombja – praktikus a murvás részre, kicsi marad az egész fa, nagyok a levelei, könnyű összeszedni a murváról.

A magyar “mediterrán”: gömbtuják/puszpáng és fű, térkő és mulcsos virágágy néhány árva örökzölddel, fehér murvával takart növényágyak, vagy a nagy semmi, de legalább az ég gyönyörű kék, mint a mediterrán tenger. Valódi életnek, természetnek nyoma sincs. Fotók: pinterest.com

Ilyenek láttán mindig elmélázom, hogy vajon a tulajdonos kéri ezt, vagy a kertész vállalkozó csábítja a megrendelőt a “mediterrán életérzés” kiteljesítésére, vagyis az épület és a kert összhangjára.

Ami, hát valljuk be, nem nagyon sikerült.

Egy hátsókert a valódi mediterrán vidéken, Sevillában. Fotó: fernandomartos.com

És ezen a ponton meg kell szólítanom a magyar kertésztársadalmat, mert ez leginkább az ő hibájuk, a mi hibánk. A kert mediterrán életérzésével kampányoló szakemberek, avagy “szakemberek” felszínes, együgyű ötleteinek köszönhetően a magyar kertek nem, hogy nem lesznek mediterrán hangulatúak, de legtöbbször élhetetlen és használhatatlan kősivatagokká, steril gyepszőnyegtengerré és rideg tujasövénnyé változnak.

A kertészek, akik ezeket a kerteket építik, tudatlanságuk és/vagy lustaságuk által vezérelve röhögve szúrják szíven a biodiverzitást, kiszolgálva a sokszor alaptalan félelmekből táplálkozó igényeket, amiket megfelelő hozzáállással – és némi szakmai ismerettel – simán fel lehet oldani (pl. hogy levendulát ne hozz a kertbe, Gyurikám, mert jönnek rá a méhek és megcsípik a gyerkőcöt). Nem feltétlenül a tulajdonos/megrendelő feladata tudni, mi is az a mediterrán kert, neki csak van egy kép a fejében, amit – az ország időjárási viszonyainak függvényében – szeretne viszont látni, amikor kilép a házából az udvarra.

Ilyen mediterrán kert valóban sosem lesz nálunk, ha másért nem, a fagyban elpusztuló agávék miatt. Bár azokat is lehet ki-be hordani, csak az elég melós feladat, főleg ilyen méretnél. Ez a kert Madrid mellett található. Fotó: urquijokastner.com

térkő és murva uralmáról a Gardenistán írtam, a biodiverzitást pusztító tujasorok helyett ITT és ITT ajánlottunk más növényeket, egyébként pedig a Gardenista egész szellemisége azt a szemléletet ontja magából, hogy igyekezzünk a környezetünket minél természetesebbé, mindenki – ember és állat – számára élhetőbbé tenni.

Hogy miért? Mert a jövőnk szempontjából ez az egyetlen járható út. A természet nélkül mi is úgy fogunk elpusztulni, mint a hátára fordított teknős az augusztusi forróságban.

GYORSTALPALÓ A SPANYOL/MEDITERRÁN KERTEKRŐL

Akkor most nézzük gyorsan, milyen is az a mediterrán kert. Kis esszé helyett csak nagy vonalakban, s az egyszerűség kedvéért most csak a spanyol vonalat leírva: a spanyol kertek az ókori perzsa, római és iszlám világban gyökereznek – persze, hisz ők uralkodtak ezeken a vidékeken. Fontos alapeleme a víz, ami a kert központjában kap helyet, mindig épített keretek közé szorítva. Ez is logikus, hisz ezeken a vidékeken a víz olyan érték volt főleg a régi időkben, amit csak a nagyon gazdagok engedhettek meg maguknak. Így vált az épület mellett a kert a reprezentáció fő színterévé, lásd például az Alhambra kertjét.

 

A régi mediterrán kertek alapelemeit magán viselő kert: központban a víz egy kiemelt, épített kis medence formájában, kereszt irányú utak, keskeny ciprusok és rengeteg szárazságtűrő félcsere illatos évelő virágokkal, Segovia városában. Fotó: categoriageneral.com

A kert általában geometriai alapokon szerveződik, ami 2 út kereszteződésével jön létre, az utakat pedig a négy fő égtáj felé tájolták. A kerteket fal vette körül, méretük és formájuk jól behatárolt volt.

A tűző nap elleni védelem miatt kihagyhatatlan épített elemek voltak a napközbeni kertben tartózkodást lehetővé tevő pergolák, lugasok, oszlopsorok, és kerti pavilonok.

A növényzet fő részeit az örökzöld cédrusok, ciprusok és szárazságtűrő fenyőfélék adták, de fontos alapelem volt a gyümölcsöskert is.

Gyakran alkalmazott anyag a kerámia, mind dekoráció céljából, mind használatra (ülőfelületek, járdák).

Az illatos és szárazságtűrő növények, lágyszárú fűszernövények és aromás cserjék pedig a kert ” bukéját” adták.

MIÉRT IS NEM MEDITERRÁN A MEDITERRÁN? A MEDITERRÁN HAZUGSÁG JELEI

A színes térkövek nagyjából olyan szinten imitálják a mediterrán életérzést, mint ahogy a Kisvakondnak és haverjainak épített gumiszoba pótolta nekik az erdőt. Nem a térkő létezésével van baj, vagyis hát azzal is, ha eltúlozzuk és nem a minimálisan szükséges felületre törekszünk a kertben, hanem azzal, hogy ez a nyomi térkő a hazai mediterrán kertek alapelemeként került be a köztudatba.

A magyar mediterránt talán inkább az ilyen amerikai, szomorú összképet adó kertstílus ihlette. Fotó: pinterest.com

A növényágyakba terített, nagy szemű kavics nem dekorációs kavics, hanem egy építőipari alapanyag a helyi tüzépről. Ráadásul általában együtt jár a geotextil használatával, amit alá terítenek, hogy a kavics ne keveredjen a földdel. Ez persze érthető, viszont a két réteg hatékonyan akadályozza meg, hogy a növények terjedni tudjanak, hogy a terjedő tövű növények le tudjanak gyökerezni, vagy, hogy a földben terjedők új hajtásokat hozzanak. Az itthon használt sokféle, inkább párás levegőt igénylő örökzöldet pedig szépen kinyírja a körülöttük kialakított kősivatag.

Igen, könnyebb így a kert fenntartása. Főleg az olyan kerté, amiből a növények egy jó nagy része 2 év alatt kipusztul.

Nem, ez sem mediterrán. Attól még, hogy egy növény drága, nem teremt mediterrán stílust, de talán más milyet sem. Fotó: pinterest.com

A formára nyírt örökzöldek hada feltehetően a spanyol és olasz tájra annyira jellemző keskeny ciprusokat igyekszik utánozni, de ezt csak tippelem. Igazából nem jöttem még rá, hogy pontosan miért is váltak ezek a “bumszlis” leyland ciprusok a hazai “mediterrán” kertek alapelemeivé. Talán azért, mert drágák, és lehet rajtuk rendesen keresni? Ez végül is nem baj. Kereslet és kínálat ha találkozik, ahhoz nincs köze senkinek. De ez attól még a másik megvezetése.

Meg nem is nagyon bírják, 2-3 év alatt legalább részben el szoktak száradni. S ha kiszárad, jöhet az újabb 2 méteres gyöngyszem, ötvenezerért.

Senki ne értsen félre, nem a kertészeteket akarom bántani, mindenki azt termel, amire igény van. A kóklerek meg, ötlet híján nagyon szeretik az ilyen – valóban profin formázott és évek munkájával felnevelt – növénycsodákat.

A mediterrán álromantika királya vagy királynője, a spontán kiömlött kancsó és reinkarnációi. Fotó: pinterest.com

Külön giccs epizódot lehetne szentelni az ál-törött, ál-terrakotta edényeknek. A spontaneitást, a pillanat szentimentális hangulatát sajnos vicsorgó mosolyú erőlködéssel megidézni próbáló kerti borzalmak egyre népszerűbbek nálunk is. Ezeknek a tucattermékeknek remekül le lehet követni az evolúciós fejlődését:

  • Terrakotta cserép vagy kaspó, ásd be a földbe, fusson ki belőle a muskátli.
  • Terrakotta cserép, véletlenül eltört, használhatatlan, de virágtartónak még jó lesz, ásd be a földbe, fusson ki belőle a muskátli.
  • Terrakotta cserép, a gyártósoron előre eltörve, az ügyfél kényelme érdekében. Ásd be a földbe, fusson ki belőle a … hagyjuk már békén szerencsétlen muskátlit, tegyél bele petúniát.
  • Műanyag, terrakotta színű edény, ásd be a…
  • Műanyag, terrakotta színű edény, a futószalagon két darabban, “törötten” gyártva. De mivel műanyag, a kedves ügyfélnél már nem fog soha eltörni = tökéletes termék.
Trópusi kertbe hajló mediterrán. Kicsit furcsa a fenyők mellett banánt látni, de ott ilyen is van. Fotó: pinterest.com

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne itthon valóban a mediterránra emlékeztető kreációkat alkotni a kertben vagy a teraszon. Teraszon viszonylag egyszerű, a mediterránból származó növényekkel (leander, valódi babér, pozsgások, levendula, cserepes olajfa mert az ugye fagyérzékeny stb.), egy-egy szép, valódi terrakotta cseréppel megidézhető a mediterrán hangulat. A kertben pedig leginkább egy kis részre érdemes koncentrálni, például egy sarokban, kis helyen csoportosítva a mediterráneumból származó növényeket, elérhetünk egy bizonyos fokú hatást.

De ha van pár (tíz)milliód meg egy birtokod, akkor építtess mediterrán kertet a Tubakerttel. Mert ugye tudjuk, nincs lehetetlen feladat, ha van hozzá pénz (meg főleg valódi szakértelem és egy nagy adag jó ízlés), még a mediterrán álom is megvalósítható ezen a rideg vidéken.

Dézsás olajfák, keskeny ciprusok, sok levendula, egy keskeny gyepfelület, mindez egy fallal körülvett kis területen – ez a hamisítatlan mediterrán kert. Fotó: pinterest.com

Comments are closed