Alacsony varjúhájak 2. rész

A varjúhájak szukkulens növények, más néven pozsgások. Ez azt jelenti, hogy levelükben és szárukban képesek vizet raktározni, amiből hosszú távon fedezni tudják saját vízszükségletüket, ha ideiglenesen nem jutnak vízhez. Ez a képességük teszi őket szélsőségesen szárazságtűrővé a Magyarországon általánosan alkalmazott kerti virágokhoz képest.

Az alacsony, talajtakaró varjúhájak legtöbbje örökzöld. 2-3 nálunk is elterjedt faja viszont késő ősszel visszahúzódik, föld feletti száruk elszárad, de tövüknél szinte azonnal meg is jelennek az új hajtáskezdemények.

A varjúhájféléket legtöbben sziklakerti növényekként ismerik is használják, és kis cserepekben vásárolva, egyesével ültetik őket többnyire sziklakertekbe, amik így kis foltokat alkotnak. Sajnos így gyakran benövik őket az egyéb, akár szintén gyenge növekedésű sziklakerti évelők, így a nagy részük általában eltűnik a kertből. Pedig egy kis odafigyeléssel könnyen meghosszabbítható az életük, ha olyan helyre kerülnek, ahol nem veszélyeztetik más növények.

Amik mégis megmaradnak, azok általában a versenyképesebb fajok. Alacsony méretüket – társaikhoz viszonyított – agresszív terjedéssel ellensúlyozzák.

A sziklakerteken kívül méretükből és nagyfokú igénytelenségükből adódóan balkonok, teraszok díszeiként is remekül használhatóak. Öntözést szinte csak a nyári időszakban igényelnek, ősztől tavaszig a vízigényüket fedezi a lehulló csapadék. Ha pedig nyáron kimarad egy hét öntözés, azt is gond nélkül képesek elviselni. A minimális törődést persze meghálálják, mint minden növény.

A manapság egyre divatosabb tetőkerteknek elmaradhatatlan növénye, mind extenzív, mind pedig intenzív tetőkertek esetében.

Közös jellemzőjük még, hogy fényigényesek, legszebb formájukat akkor mutatják, ha egész nap tűzi őket a nap. Félárnyékban-árnyékban kiritkulnak, majd gyorsan el is tűnnek a kertből.

Igénytelenségük mellett a talajra és ezáltal a sok vízre érzékenyek egyedül. Legjobb számukra a homokos, laza, vízáteresztő talaj, de az tévhit, hogy a humuszban gazdag földet nem kedvelik, csupán elviselik. Nagy tápanyagtartalmú táptalajon növekedésük és terjedésük is sokkal gyorsabb. Amin valóban sínylődnek, az a kötött, agyagos talaj, amibe finom és gyenge gyökérzetük nem tud megkapaszkodni, tövük pedig nagyon könnyen kirohad.

Laza, vízáteresztő talajon akár a napi öntözés sem jelent számukra problémát. A kertészetek által nevel példányokat is naponta öntözik, van, hogy többször is, és nem, hogy semmi bajuk nem lesz, csak szebben virítanak.

Sedum rupestre – kövi varjúháj

10-15 cm magas, laza párnát alkot. Szürkéskék színét egész éven át megőrzi, tavasztól őszig természetesen egy kicsit élénkebb. Sárga virágai május-júniusban nyílnak 20-25 centiméteres száron. A fehér varjúhájjal párban a legszívósabb varjúháj faj, a puszta kövön elél. Ideális körülmények között,gyorsan terjed. Nagyobb kaspók beültetésére is alkalmas, edényben tartott, magas szárú cserjék vagy kis fák tövéhez ültetve talajtakarónak is ideális.

Sedum sarmentosum – indás varjúháj

Az indás varjúháj egy újabb kakukktojás a csoportban. A varjúhájak között szokatlan módon, hosszú, 20-25 centiméteres indákat fejleszt. Ezek a törékeny szárak agyon könnye legyökeresednek. Virága a többi társához hasonló, aranysárga, csillag alakú virág, ami májusban nyílik. A nem legyökeresedő szárak ősszel elpusztulnak, de a tövüknél már ekkor kifejlődnek az új, vaskos, húsos levelek, így a növény örökzöldnek tekinthető. Bár gyorsan terjed, könnye eltávolítható bárhonnan, így a gyomosító hatásától nem kell tartani.

 Sedum sexangulare – hatsoros varjúháj

Nagyon hasonlít a borsos és a párnás varjúhájra, 4-5 cm-es, laza párnát alkot. Az előbbieknél kicsit erőteljesebben terjed. Sárga virágai májusban nyílnak. Cserepekben, balkonládában mutat a legszebben, különösen télen.

 Sedum spurium Purpurteppich – bordó kaukázusi varjúháj

Tavasztól őszig élénk bordó-bordószöld színű, széles, húsos leveleivel díszít. 8-10 cm magasra nő, virágai enél 5-6 centivel magasabbak. Rózsaszín virágai májusban nyílnak. Nagyon tartós, szívós faj, talajtakarónak, kisebb rézsűk befuttatására is alkalmas, gyorsa terjed. Nem virágzik minden évben.

 Sedum spurium Roseum – kaukázusi varjúháj

Egy egyik legismertebb varjúháj faj, agyon sok kertben virágágyak szegélyeként, szőnyegszerűen nevelve használják a mai napig. Egész évben egyöntetű zöld. Nagyon szívós, szárazságtűrő faj, az ideiglenes taposást is könnyen elviseli. Virágai rózsaszínűek, június-júliusban nyílnak.

 Sedum spurium Tricolor – fehér tarka kaukázusi varjúháj

Az előző, alapfajnál valamivel gyengébben növő faj, emellett félörökzöld – levelei csak a tövénél maradnak meg télen. Tavasztól őszig viszont fehér tarka/rózsaszínbe hajló, élénk, világító leveleivel díszít. Növénycsoportba, egy kaspókba ültetve ideális, amit nyáron a kert frekventált helyére tehetünk. Fehér-rózsaszín virágait június-július között hozza. Talajon elterülve laza szőnyeget alkot.

Sedum sieboldii – októberi varjúháj

Talán a legkülönlegesebb tagja a csoportnak az októberi varjúháj. Egyrészt virágzása miatt, ami ősz közepére esik, másrészt, szaporodási módja is eltér társaitól. Szárai nem gyökeresednek le, azt év közben ki kell tépni a tövéből, az fog bebokrosodni. Virágai halvány rózsaszínűek, levelei hamvaskékek, amik az ősz előrehaladtával rózsaszínes, majd narancsos színezetet nyernek. Magasba akasztott cserépben, esetleg balkonládában mutat a legjobban, ahonnan jó rálátás nyílik a növényre. Legfeljebb 20 cm magas kis bokorrá fejlődik, szárai szétborulnak.

varjúháj, szukkulens növények, pozsgás növények, sziklakerti növények, kerttervezés, kerttervezés budapest, kertépítés budapest